A Szabadság utca szomszédai: pékség, patika és az iskola
A ház nem létezik az utca nélkül, ezért ideje bemutatni azokat, akik mellettünk laknak és dolgoznak. Egy rövid séta a Szabadság utcában, a pékségtől a patikáig.
A séta a sarkon kezdődik, ahol a pékség már hajnalban világos. A pék, akit mindenki Lacinak hív, negyed négykor kel, és hat órára már kint a kifli az ablakban. Neki köszönhetjük, hogy a Lámpás Udvar kenyerének egy része innen jön, a többit Szabolcs maga sütteti a kemencében.
A pékséggel szemben a patika áll, kerek táblával. A patikus délután négykor zár, és ilyenkor gyakran átsétál az udvarra egy kávéra. Ő az, aki először látta meg, hogy a ház lámpái este gyúlnak, és nálunk ő mondta ki először, hogy végre megint él ez az utca.
A pék és a patikus mellett él az utcában egy varrónő is, aki a terem terítőit és a felszolgálók kötényeit javítja. Ő az egyetlen, aki szinte soha nem jön be vendégként, mert szerinte a munkahelyén kívül nem iszik kávét. Mégis mindig tud mindent, ami a házban történik, mert a szomszédok mesélik neki.
Az iskola és a gyerekek
Az utca felső végén egy kis iskola áll, ahonnan délben gyerekek szaladnak le. Tudják, hogy az udvar kapuja előtt nem lehet labdázni, de a körtefa ágán lógó cserép madáretetőt mindenki ismeri. Tavasszal Mirjam virágot ültet a kapu elé, és az iskolások is megállnak megnézni.
A vár felé
Az utca a vár felé emelkedik, és a séta végén a falak között kilátás nyílik a Zengő hegyére. Esténként sokan sétálnak fel, és visszafelé betérnek egy kávéra. A vendégeink közül többen csak azért jönnek, hogy a vár alatti sétát vacsorával fejezzék be.
Mit jelent ez nekünk?
Azt, hogy nem csak a vendégeknek, hanem az utcának is dolgozunk. A hajnali szállítás csendes, a kapu előtt nem parkolunk, a hangos zene ki van tiltva. A szomszédok időnként megkérnek valamire, és mi mindig megtesszük. Ez a ház így lesz a környék része.
A közös szokások
Évente egyszer az utca összejön az udvarunkon. A pék süteményt hoz, a patikus teát, mi a kemencéből kenyeret és rétest teszünk ki. Ez nem rendezvény, csak vacsora: egy hosszú asztal a körtefa alatt. Ilyenkor is csak felnőttek ülnek az asztalnál, és a szomszédok előre megkapják a meghívót, hogy ne érje őket meglepetés.